Azt, hogy egy épületben vagy azok helyiségeiben mikor hány ºC-os belső hőmérséklet legyen, a felhasználó határozza meg. Ennek beállítására, a beállított érték tartására szolgálnak a szobatermosztát. Mivel a termosztát(ok)on beállított érték(ek) és a helyiség(ek)ben kialakuló átlagos belső hőmérséklet(ek) jelentősen befolyásolja(ák) az épület (helyiségek) hőveszteségét és a hőveszteség pótlásához szükséges hőenergia mennyiségét, a fűtési hálózat kialakítása előtt érdemes jól átgondolni, hogy hány, milyen tudású termosztátot célszerű beszerezni és hogyan érdemes azt (azokat) beállítani. A hőszükségletet és a tüzelőanyag-felhasználást befolyásoló tényezők ismeretében könnyű belátni, hogy a mai energiaárak mellett mindig csak azokban a helyiségekben és annyi időre érdemes fűteni, amelyekre éppen szükség van.
A fűtési szezon alatt egy épületben kialakuló átlagos belső hőmérséklet az egyik legmeghatározóbb tényezője a tüzelőanyag-felhasználás mennyiségének. A komfort biztosítása mellett egy épület fűtése akkor kerül legkevesebbe, ha a fűtési hálózatot a helyiségek funkcióinak figyelembevételével több zónára bontjuk és minden zónát csak akkor és olyan hőmérsékletre fűtünk, amilyenre éppen szükséges. Ezt zónánként egy-egy termosztát felszerelésével lehet biztosítani. Mivel szinte minden helyiségnek meg van a használati menetrendje, annak érdekében, hogy ne kelljen napszakonként kézzel állítgatni a termosztáton az aktuális hőfokot, legtöbb esetben érdemes programozható szobatermosztátot választani és azon az állandóan ismétlődő fűtési igényeket beállítani. Mivel az ún. kapcsolóüzemű szobatermosztátok csak ki-, és bekapcsolni tudják a kazánt, egyik gyártmányra sem lehet azt mondani, hogy takarékosabb mint egy másik. Különbségek a nyújtott szolgáltatásokban és komfortban vannak.
Takarékoskodni a felhasználó tud a helyes beállítással, a termosztát pedig a műszaki paramétereinek megfelelő pontossággal biztosítja a komfortot. Az emberek komfortérzetét általában. 0,5ºC-nál kisebb (a beállított hőfokhoz képest ±0,25ºC hőfokeltérés) hőingadozást még nem vagy csak kismértékben befolyásolja, ezért átlagos esetben a ±0,25ºC vagy ehhez közeli kapcsolási érzékenységgel rendelkező termosztátok kielégítik az igényeket. Ha egy termosztát kapcsolási érzékenysége nagyobb (pl. a beállított értékhez képest ± 1ºC), akkor ugyanolyan hőmérséklet beállítása esetén nagyobb lesz a lakásban a hőfok ingadozás, csökken a komfort, de mivel a helyiségben vagy épületben kialakuló átlaghőmérséklet ettől nem változik, nem nő sem a hőveszteség sem a tüzelőanyag-felhasználás.
Egyes termosztát gyártók a komfort növelése érdekében ún. öntanuló szoftverrel rendelkező termosztátokat fejlesztettek ki. Ezek általában a felfűtést, kazán leállást követően tapasztalható hőfok túllendülést hivatottak csökkenteni szoftveres beavatkozással. Legtöbb esetben a beállított hőfokhoz közeli hőmérséklet-sávban szakaszosan fűtenek, ki-, bekapcsolgatják a kazánt és így csökkentik a hőingadozás (túlfűtés, hőfok túllendülés) mértékét. A használati tapasztalatok alapján sajnos az öntanuló termosztátokat gyártó cégek által beígért tüzelőanyag-felhasználás csökkenése általában elmarad, mert a kazán sűrű ki-, bekapcsolása viszont növeli a kazán veszteségeit, rontja a hatásfokot. A gyakorlati tapasztalatok igazolják az elméletet, mely szerint egy meglévő épületben a tüzelőanyag-fogyasztást az épületben, helyiségben kialakuló átlagos belső hőmérséklet alacsonyan tartásával lehet lényegesen befolyásolni, csökkenteni.